Fél kiló glutén rántva, avagy egy derűs nap receptje

2019. január 04. - Helyi Idő

Közhelyszámba megy, hogy a helyesen megválasztott életmód nagyságrendekkel javíthatja az ember életminőségét. Én is tettem egy próbát, és valóban: a kedvetlenül és vonakodva indult napom estére valósággal bearanyozódott. Mégsem ajánlanám másnak ezt az utóhatásaiban kiszámíthatatlan kísérletet.

Ébredés és a megszokott zuhany után szokás szerint átfutottam az index.hu és a 444.hu híreit, majd elsétáltam péksüteményért, megvettem a Népszavát, hazaérkezve bekapcsoltam a vízforralót. Reggelizés közben átnéztem a napilapot, fél füllel követtem az ATV reggeli hírműsorát. A látottak, hallottak, olvasottak hatására voltaképpen elment a kedvem a nap további részétől. Ekkor támadt az az ötletem, hogy teszek egy próbát: ma mindannak az ellenkezőjét fogom tenni, mint amit az elmúlt években tettem. Így is lett.

Délben a tűzhelyen sercegő disznózsírban kirántottam egy fél kiló glutént, alaposan megsózva, megborsozva, fogyasztás előtt feldobva egy kis ízfokozóval, E32 adalékkal, állomány stabilizáló arábikummal. Ez aztán szinte napokra megszüntette az éhségérzetemet. A harangszó elhangzása után meghallgattam a Kossuth rádió híreit, amelyek előbb felkavartak  (Soros áskálódásai, Juncker és Sargentini alaptalan vádaskodása), majd örömmel és reménnyel töltöttek el (2030-ra lehagyjuk Ausztriát, a kormány nyugdíjas életpálya-modell kidolgozását fontolgatja, továbbra is ingyen nézegethető a Balaton és a budai hegyek vonulata, ha a GDP növekedése megduplázódik, akkor az ötödik gyermek megszületése után negyvenmillió forint kedvezményes hitelt kaphatnak az önálló lakással nem rendelkező fiatal házasok). A hírek után szörföztem egyet az interneten. De ezúttal nem a megszokott oldalakat böngészgettem, hanem elolvastam a pestisracok.hu, és az origo.hu legfrissebb anyagait, és jókedvem tovább fokozódott. Az úgynevezett „rabszolgatörvénnyel” kapcsolatos jelentéktelen, és szóra sem érdemes ellenzéki lármáról szóló objektív és hiteles hírcsokor futó bosszúságát sokszorosan felülmúlták a jobbnál jobb hírek. Például: megkezdte működését a Magyarságkutató Intézet. Van-e, kell-e ennél jobb, vagy több, nekünk magyaroknak?  Hát persze, hogy nem kell. 2019 az agrárium épülésének éve lesz, ígéri a miniszter. Pompás hír ez is! Véget vetnek a sok évszázados semmittevésnek, ezentúl az agráriumot is építhetjük! Több mint kétezer migráns fulladt a tengerbe az elmúlt évben – ez kicsit elgondolkodtatott, de aztán gyorsan igazat adtam a hírszerkesztőnek: ha otthon maradtak volna, ma is élhetnének.

Délután folytatódott a lélekemelő események sora. Először segítettem néhány ócska gumiköpeny feldarabolásában a szomszédnak, aki kimaradt ugyan a Belügyminisztérium tűzifa akciójából, de sikerült rábukkannia egy halom lefutott autógumira, ami tudvalévően sokáig és nagy lánggal ég, így az otthon melege akár hetekre is biztosítottnak látszik. Mint megtudtam, az elmúlt ünnepeket felejthetetlenné tette számukra, hogy a család a kegyelmes asszony segélyszervezetétől kapott cipődobozban  talált egy 8 mm-es filmfelvevőt! Most már csak filmszalagra,  egy harminc évvel ezelőtt gyártott akkumulátorra, egy filmhíváshoz szükséges laboratóriumra, valamint egy vetítőgépre van szükség, hogy bármit lefilmezzenek, aztán a felvételt meg is nézhessék! Igazi karácsonyi csoda! A sikerszéria hatására az a gondolatom támadt, hogy amint megérkezik a miniszterelnök levele, postára adok néhány ezrest a kormánypárt Európai Parlamenti kampányának támogatásához, de előtte még kipuhatolom, hogy lelkipásztori ajánlás nélkül felvennének-e az Üldözött Magyar Keresztényeket Védelmező Nemzeti Szövetség tagjai közé..? Vagy maradjak ahol vagyok, Iványi Gábor üldözött magyar egyházában?

Lefekvés előtt még megnéztem az Echo Tv híradóját, és arcomon boldog mosollyal, szívemben élő reménnyel bújtam be a cihák közé, hogy másnap egy szebb és jobb világra ébredhessek. Egy olyan világra, ahol az én kislányom is tizenkétmilliós karórán követheti az idő múlását, férje pedig még az előtt válik milliárdossá, hogy befejezné felsőfokú tanulmányait. Így zárult a sikeres és boldog életbe vezető út első néhány lépése, ám a kísérlet ezzel véget ért. Másnap ugyanis a mesék birodalmából ismét a hétköznapok valóságára ébredtem: ezért hírolvasás helyett inkább tüntetni mentem. (-n -a)

A bejegyzés trackback címe:

https://helyiido.blog.hu/api/trackback/id/tr2214534768

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Alick 2019.01.05. 11:03:58

@Bkkzol: Humornak készült, de a pisi-kaka-hányás még hiányzik belőle. :)

Helyi Idő 2019.01.09. 17:19:43

Őszinte megelégedésemre szolgál, hogy írásomat olyanok is olvasták, akik bármely okból nem értettek egyet vele. Leginkább azért, mert erre - ma még - lehetőségük nyílt, és a totalitárius pártállam kiépítésének jelenlegi szintjén megjelenhettek gondolataim. (-n-a)