Helyi Idő

Közel már a víz-, és csatornadíj nélküli világ

2019. október 09. - Helyi Idő

Hisz ön a transzcendens világ létezésében? Észrevette már, hogy a köznapi tapasztalatokat időnként megmagyarázhatatlan, de jól érzékelhető jelenségek nyomatékosítják? Ha igen, akkor nincs tennivalója. Ha nem, olvassa el a következőket és tekintse meg a mellékelt képet. Főként pedig: örüljön a jó híreknek.

Szakmai alázatról és őszinte aggodalomról tanúskodó híradások láttak napvilágot az elmúlt napokban a nem kormányzati sajtóban arról, hogy a magyar vízközmű-hálózat állapota katasztrófa közeli állapotba került. A rezsicsökkentésnek nevezett jótétemény következtében lassan egy évtizede nincs pénz a közművek karbantartására, a szakemberek megtartására. Az ivóvíz hálózat elhasználódása, a szükséges fejlesztések elmaradása miatt az ivóvíz 15-30%-ka elszivárog a talajban, és közel az idő, amikor a rendszer egyes elemeinek várható összeomlása miatt egész települések maradnak vízellátás nélkül. A lesújtó, és adatokkal alátámasztott jelentéseket olvasva meglepve láttam, hogy a transzcendens világ ismét kézzel fogható bizonyítékát adta létezésének: a Váci út és a Dózsa György út sarkán bontás alatt álló épület, a Fővárosi Vízművek egykori központjának komplexuma néhány napig a drezdai bombázásra emlékeztető romtemplomhoz hasonló erővel jelenítette meg, és illusztrálta a vízközmű hálózat magyarországi állapotát.

vizmi.png

Ha valakit sokkolt volna a kép, kérem, nyugodjon meg. Az épület bontása folytatódott, a Fővárosi Vízművek (majd egy rövid ideig a Fővárosi Temetkezési Intézet! Uram irgalmazz!) központjának helyén ma már a szél fütyörészik. Viszont az ismert eredménnyel járó rezsicsökkentés tovább folytatódik. Végezetül pedig egy igazi jó hír: ha így megy tovább, az ivóvíz szolgáltatás leállása miatt növekvő számú településeken egyáltalán nem kell majd sem víz, sem csatornadíjat fizetni! Kívánhatnánk e ennél többet, mielőtt magunk is átlendülünk a jelenségek világából a rezsicsökkentéssel pallérozott kegyes szabad keresztényekre tárt kapukkal váró túlvilágra? (-n-a)

A deficit csapdájában

Miközben fél térdre rogytak a kormányhivatalok ügyfélszolgálatai a munkaerőhiány miatt, miközben több ezer pedagógus hiányzik az állami tanintézetekből, egyre katasztrofálisabb az orvoshiány, és egyre nő a hivatásuknak hátat fordító rendőrök száma, a kormány ragaszkodik a nyugdíjas korú közalkalmazottak és köztisztviselők egy részét – és családjaikat – sújtó, embertelen és az Európai Unióban egyedülállóan  diszkriminatív törvény fenntartásához: az érintettek a nyugdíjkorhatár betöltését követően, további foglalkoztatásuk esetén kötelesek kérvényezni nyugellátásuk felfüggesztését.

nyufi.jpg

(A képen a Budapest Főváros Kormányhivatala Nyugdíjbiztosítási Főosztály Fiumei úti épülete előtt megszokott, nyitás előtti sorállás látható. A szerző felvétele.) A kormány képviselője az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt azzal magyarázta a bevezetőben körülírt  jogalkotási pornográfiát, hogy annak célja: „a Magyarországgal szembeni túlzott deficit eljárás elkerülése”.

A nemzetközi bíróság első fokon eljárva egyhangú döntést hozott, megállapítva, hogy a szégyenletes törvény sérti az emberi jogok európai egyezményét. A túlzott deficittől rettegő kormány fellebbezést nyújtott be az ügyben, amelyben végül politikai döntés született: a bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az abszurd törvényt vitató magánszemély „késve nyújtotta be” a jogszabály diszkriminatív jellegére vonatkozó kifogását, ezért másodfokon elutasította a keresetet. Ehhez a badarsághoz csak annyit: a kereset benyújtására éppen az adott okot és lehetőséget, hogy a vitatott törvény nyilvánvalóan diszkriminatív.

Akit a kérdés részletesen érdekel, annak azt javaslom, hogy olvassa el a Magyar Alkotmánybíróság vonatkozó állásfoglalásához, Stumpf István alkotmánybíró által benyújtott különvéleményt. Stumpf István, aki időközben kitöltötte hivatalát, amelyben nem tartóztatták őt, részletesen kifejtette és bizonyította, hogy ennek a szégyenletes jogszabálynak jogállami körülmények között nem lett volna szabad megszületnie. Most ott tartunk, hogy példának okáért a nyugdíjas Pintér Sándor, a kormány egyik legvagyonosabb tagja, és az ugyancsak nyugdíjas Kásler Miklós a szintén érintett Harrach Tamás KDNP-s politikussal együtt minden hókusz-pókusz nélkül jogosultak a nyugellátásukra a havi fizetésük mellett… miközben a mezei magyar közszolgák ezrei kötelesek lemondani a nyugellátásukról, ha továbbra is szeretnének a hivatásukban dolgozni. Az adott körülmények között az is teljesen természetes, hogy Pintér, Harrach és Kásler urak ezekben a napokban a minimál nyugdíjból tengődő páriák mellett maguk is várhatják, és át is veszik a kormány kilencezer forintos könyöradományát egyszeri közüzemi díjtámogatását, hogy könnyebben fizethessék ki a világpiaci ár háromszorosáért nyújtott gázszolgáltatást.

Nem kétséges, hogy valami nagy, nagy deficit alakult ki itt nálunk, amit a magyar emberek kormányának csak nem sikerült elkerülnie. Súlyos hiány jött létre a jogállamiság legalapvetőbb feltételeiből, jogbiztonságból, közteherviselésből, emberségből, szolidaritásból, tisztességből, az egymás iránt érzett felelősségből. Legfőképpen pedig: a felelős kormányzásból. (-n-a)

Nagy ötlet: Mini Piknik a Jászai Mari téren

Augusztus 21-én délután kultúrtörténeti jelentőségű eseménynek lehettek tanúi mindazok, akik a XIII. Kerületi Prevenciós Központ és a SKult13 Kft. meghívását elfogadva részt vettek a Jászai Mari téren megrendezett Mini Pikniken. A rendezvény egy hagyományteremtő sorozat első állomása volt: a rendezők szándéka szerint ezentúl a Mini Piknik a kerület nyári kulturális programjának integráns része lesz.

vonatozas.jpg

A kerület kulturális életét figyelemmel kísérő helyi lakosok előtt jól ismert, hogy az évek óta nagy népszerűségnek örvendő Lakóközösségi Napok, az Angyalföldi Utcazenei Fesztivál, a játszótéri programsorozat, és a többi, hagyományosnak számító szünidei rendezvény változó helyszínei szinte az egész kerületet lefedik. A Jászai Mari tér eddig kivételnek számított: az évi két alkalommal megrendezett Bringás Reggeli volt az egyetlen olyan kerületi esemény, amely érintette ezt a pompás természeti adottságokkal, és fontos helytörténeti jelentőséggel bíró közparkot. Az idén azonban megszületett, és meg is valósult a hagyományteremtő ötlet.

A néhány nappal az Angyalföldi Utcabál (augusztus 25., Dagály utca), bő két héttel a szeptember 7-én sorra kerülő Pozsonyi Piknik előtt megrendezett Mini Piknik a jelek szerint nagy népszerűségre számíthat.

tomeg-3.jpg

A Jászai Mari tér kerületünk egyik déli kapuja. Közlekedési csomópont, átmenő gyalogos forgalma jelentős nagyságrendű. A téren áll az a hatalmas platánfa, amely alatt egykor szívesen pihent a Radnóti házaspár, és amely néhány évvel ezelőtt szép sikert ért el a nemzetközi Év Fája versenyen. A park szélén csobogó szökőkút, a lombok alatt nyújtózó, szépen gondozott gyepfelület és a téren található kényelmes utcabútorok a hétköznapok forgatagában is szinte tálcán kínálják a néhány perces kikapcsolódás minden szükséges feltételét.

A Mini Piknik azonban egyértelműen bebizonyította, hogy a tér, adottságainál fogva alkalmas a nagyobb sokaságot vonzó programok megrendezésére is.

A XIII. Kerületi Prevenciós Központ meglepetéssel is készült erre az alkalomra: az ügyességi játékokon elnyert tallérokért a program résztvevői a Lakóközösségi Napok egyes állomásain megszokott és kedvelt ajándéktárgyak mellett frissen sütött pozsonyi kiflit kaphattak a Previ munkatársaitól. Akinek ez nem lett volna elég, az is elégedetten csettinthetett a minden résztvevő számára díjmentesen biztosított ásványvíz, és a roskadásig megpakolt gyümölcsös asztalok láttán, amelyekről ki-ki gusztusa szerint választhatott magának.

A rendkívül gazdag programkínálat minden elemét szinte lehetetlen lenne felsorolni, feltétlenül említést érdemel azonban a nagy sikerű, közös vonatozással végződött Zumba bemutató, a mini légvár, a csillám tetoválás és a látványos eredményeket produkáló arcfestők teljesítménye – hogy a gyerekek által mindenhová követett lufihajtogató bohócról, a néptánc bemutatóról, a pólófestésről és a többi kézműves foglalkozásról most ne is essék szó.

katus-2.jpg

Az eseményre a Katus Attila aerobik világbajnok által vezetett, 18.00-tól 19.00 óráig megrendezett, rengeteg embert mozgásra késztető közös torna tette fel a koronát, amely emlékezetes, és méltó módon zárta a Mini Piknik első rendezvényének programját.

Qui prodest?

Régi vesszőparipám, hogy a nem kormányzati sajtónak objektivitásban, szakszerűségben és tisztességben kell példát mutatnia a hírfogyasztóknak arról a minőségről, amely minden demokratikus jogállamban élő polgárnak alapjogként jár a médiától.

Nem gondolom, hogy túlságosan magasra tenném a lécet: ezért érint minden egyes esetben különösen fájdalmasan, ha valamely nem kormányzati médium látványosan vét a felsorolt követelményekkel szemben. Ma valami ilyesmi történt. Az index.hu arról tájékoztatta olvasóit, hogy a terézvárosi Fidesz után a XIII. kerületi MSZP is megsértette a kampányolásra vonatkozó szabályokat. A cikket Csiga Gergely önkormányzati képviselőjelölt szórólapjának fényképével illusztrálták, azzal, hogy az idő előtti kampánytevékenységről magyarázatot kértek az MSZP kerületi szervezetétől, és amint magyarázatot kapnak a történtekre, késedelem nélkül közlik azt. A hangulatkeltő leleplezőnek szánt cikk később frissült, egy újabb fővárosi kerületből származó, hasonló tartalmú bővítménnyel.

csigagergely.jpg

Néhány órával később a felkavaró hír eltűnt az index.hu főoldaláról. Mindenféle magyarázat nélkül.

Az átlagos, nem kormánypárti propaganda ömlenyeken pallérozott hírfogyasztó az ilyen hírt olvasva nyilvánvalóan elkeseredik. Hát már mindenki csal..? Hát a XIII. kerületi képviselő jelöltekben sem lehet már megbízni..? Ők is semmibe veszik a hatályos magyar jogszabályokat? Hát akkor ők miben különböznek az állampárt képviselő jelöltjeitől?

Nos, éppen itt van a bökkenő. A Kúria   Knk.II.37.710/2016/2. számú határozatában, amely egyébként annak idején a magyar állampárt  kormánypárt beadványára született, megállapította: „…a kampányidőszakon kívül folytatott, a Ve. 139. §-ában meghatározott tevékenység, nem része a választási kampánynak, az ilyen tevékenység nem kampánytevékenység. Hangsúlyozta, hogy a kampányidőszakon kívül eső politikai tevékenység nem tiltott.”

Most már csak az a kérdés, hogy kinek az érdekében született az index.hu „leleplező” cikke, amelynek szerzője „választ várt” a semmiféle jogszabályba nem ütköztethető tájékoztató anyag terjesztéssel összefüggésben, és miként fordulhat elő, hogy a portál a hír közzétételével kapcsolatos tájékozatlanságát, szakszerűtlenségét és elfogultságát meg sem próbálta helyesbíteni? Sajnálatos, hogy ezeket a kérdéseket egy, az ügyben nyilvánvalóan ártatlan ellenzéki képviselő-jelölttel kapcsolatban kell feltennem. Bízom benne, hogy az index.hu szenzációhajhász és szakszerűtlen tévedéséért nem rajta verik el a port a hírportál XIII. kerületi fogyasztói. (-n-a)

 

Egy üres asztal a 11. Pozsonyi Pikniken

Néhány napja tudható, hogy az ez évi Pozsonyi Piknik megrendezésére szeptember 7-én, szombaton kerül majd sor. Sajnos azt is tudjuk már, hogy ez a piknik más lesz, mint a korábbiak voltak. Erről a rendezvényről ugyanis két, korábban elmaradhatatlan személyiség igazoltan hiányozni fog.

Alig néhány nappal ezelőtt, Ungvári Tamás temetésén láttam utoljára Heller Ágnest. A szertartás megkezdése előtt néhány perccel érkezett, és miközben gyors léptekkel az elhunyt hozzátartozóinak csoportjához sietett, ezúttal sem tudta őt senki megelőzni a köszönésben. Ungvári Tamáshoz csakúgy, mint Heller Ágneshez, egyoldalú, de sokéves ismeretség kötött. Még középiskolás voltam, amikor a kezembe került a fiatal angol írókról szóló esszéje, amit a Beatles biblia – majd a többi könyve követett, egészen a Gólem és a prágai rabbi című hattyúdaláig, amit most olvasok. Senecával, Bohumil Hraballal, Konrád Györggyel és néhány más gondolkodóval együtt Ungvári Tamás meghatározó személyisége életem elmúlt évtizedeinek. Köteteit mindig szeretem a kezem ügyében látni, hogy a pillanat hatása alatt  éppen a legmegfelelőbbet lapozhassam fel egy-egy erőt adó gondolatért. Utolsó találkozásunk alkalmával, amikor a Pozsonyi Pikniken „baráti szívvel” dedikálta számomra új könyvét, megjegyeztem: –Ha számítottam volna arra, hogy itt találom a mestert, egy bőröndnyi könyvét hoztam volna magammal, hogy azokat is dedikálja számomra… –Ha számítottam volna arra, hogy egy bőrönd könyvvel érkezik, akkor el sem jöttem volna a piknikre – válaszolta nevetve Ungvári Tamás, búcsúzóul kezet szorítva velem. Utolsó útjára elkísérve azzal igyekeztem bátorítani magam, hogy bár fizikai valóságában soha többé nem láthatom, a könyveit kézbe véve bármikor helyet foglalhatok spirituális asztaltársaságában, élvezhetem sziporkázó szellemét, iróniáját, eltűnődhetek felismerésein, megpróbálhatom elsajátítani „előre menekülési” technikáját, amely folytonos megújulásra ösztönözte őt.

Még fel sem tudtam fogni igazán Ungvári Tamás távozásának súlyát, amikor értesültem Heller Ágnes haláláról. Bár a méltán világhírű magyar filozófus művei nem tartoznak napi olvasmányaim közé, de számos kötetét szeretettel őrzöm. Közöttük Olvasónapló című sorozatának néhány példányával, amelyeket – szintén a Pozsonyi Pikniken – az elmúlt években dedikált nekem.

Ott voltam a Szent István parkban, 2017. április 30-án, amikor a Lukács György szobrának eltávolítása ellen szervezett tiltakozás alkalmával Heller Ágnes a Budapesti Iskola létrejöttének körülményeiről, és a Lukács Györggyel történt utolsó találkozásáról beszélt.

heller-agnes.jpg

"–Amikor megkezdtem tanulmányaimat az egyetemen, Lukács előadásaira alig lehetett beférni, annyian akarták hallani. Azután, hogy Rudas László „jobboldali elhajlóként” bélyegezte meg őt, összesen tizenketten hallgattuk az előadásait. Lukács ezt humorral kezelte: mint mondta, semmi olyasmi nem történt, amit már korábban ne tudott volna, ez így szokott történni. Nagyszerű tanár volt. Halálosan untatta, ha valaki az ő műveiről, gondolatairól beszélt, az azonban mindig felvillanyozta, ha ellent mondtak neki. A Budapesti Iskola tagjait rendszeresen Belgrád rakparti lakásában fogadta. Emlékszem, hogy amikor a születésnapján kerestük fel, szívesen pálinkázott velünk. Imádta a pálinkát, és sohasem részegedett le tőle. Gyakran büszkélkedett azzal, hogy Szókratész is jól bírta az italt, ezért rokonságban érezte magát az ókori filozófussal. „A filozófust arról lehet megismerni – mondta Lukács -, hogy történjen bármi, megőrzi a nyugalmát, és sohasem részegedik le.” Utoljára a kórházban találkoztam vele, amikor már haldoklott. Hozzám intézett utolsó szavain még ma is sokszor elgondolkodom. Ezt mondta: „A legfontosabbat még nem tudom…”

Végezetül egy személyes emlék. 2003-ban, a Szegfű utcai Cseh Centrumban a cseh kiadást megelőzően mutatták be Tomás Mazal: Bohumil Hrabal zajos magánya című biográfiáját. Az eseményről nem hiányozhattam. A halála előtti években többször felkerestem Hrabalt kerskói nyaralójában, egy-egy szatyor válogatott magyar sörrel enyhítve a nyugalma megzavarása fölött érzett bosszúságát. Majd egyikeként a néhány magyar résztvevőnek, ott voltam a búcsúztatóján, a prágai krematóriumban is, ahol útitársam, a cseh író műveinek egyik avatott fordítója Varga György, a Véres történetek és legendák akkoriban megjelent magyar kiadásának egy példányával rótta le tiszteletét a virágokkal díszített ravatalnál. A Cseh Centrumban megrendezett könyvbemutatón az előcsarnokban várakozó tömeg nekilökött egy prospektus állványnak, amelyről néhány lap a földre esett. Mire megfordultam azt láttam, hogy egy apró termetű, idős hölgy egy pillanat alatt összeszedte, és mosolyogva a tartóba helyezte a lehullott lapokat. Heller Ágnes professzor, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, könyvtárnyi filozófiai mű szerzője, számos külföldi egyetem megbecsült tanára, utóbb az elárult és szétvert demokratikus jogállam helyébe oktrojált,  illiberálisnak titulált kleptokratikus autokrácia elszánt ellenfele volt az. Zavaromat meg sem próbálom érzékeltetni, de a kép, amely túlmutatott a puszta tényeken, örökre belém égett.

Most, hogy a vitára mindig kész, közös értékeinket szenvedélyesen, és félelmet nem ismerve oltalmazó szellemóriás kiszabadult törékeny földi porhüvelyéből, átlendült a tükör túlsó oldalára, és a jelenségek világából átköltözött az örökkévalóságba, védtelenebbnek érezzük magunkat.

Sem Ungvári Tamás, sem Heller Ágnes nem lehetnek ott többé a Pozsonyi Piknik rendezvényein. Asztaluk mögött üres marad a szék, életük kézirata immár a legfőbb szerkesztő asztalán pihen. Munkáik, személyes példamutatásuk emlékezete azonban olvasóik számára maga az életre szóló, személyes dedikáció. (-n-a) Az illusztráció a Szent István parkban megrendezett eseményen készült, a szerző felvétele.

 

Állampárt-pukkasztó dalok

Mindig örömömre szolgál, ha a kerület díszpolgárairól, munkásságuk eredményeiről olvashatok az országos médiában. Az elmúlt napokban több ilyen hír is akadt.

Az egyik arról tudósít, hogy 2018-ban a könnyűzenei koncertek legtöbbször játszott száma Fenyő Miklós: Csókkirály című szerzeménye volt. A dolog magáért beszél, igazi sikerről értesülhetünk, Fenyő Miklós megérdemelten egyike a legnépszerűbb hazai dalszerző és előadóművészeknek. A másik hír arról tudósít, hogy kerületünk másik díszpolgárának, Bródy Jánosnak egy új szerzeménye, amelyet ugyancsak a XIII. kerület díszpolgára Koncz Zsuzsa előadásában rögzítettek lemezre, és amelyről egy mind látogatottabb klip is készült, kiverte a biztosítékot az állampárt vezetőjénél és híveinél. Ez a dolog sem érdemel kommentárt.

brody-janos.jpg

Aki személyesen is szeretne véleményt formálni a  „Ne mondd (hogy nincs remény)” című alkotásról, a világhálón megtekintheti és meghallgathatja azt. (A Bródy Jánost ábrázoló fénykép Göncz Árpád szobrának avató ünnepségén készült, a szerző felvétele.)

Természetesen senkit sem szeretnék befolyásolni a véleményalkotásban. Mindössze annyi megjegyzésem lenne, hogy díszpolgárunk, Bródy János korábbi, szintén pártállami körülmények között született alkotásai – amelyek nagy részét akkoriban is Koncz Zsuzsa vitte sikerre – ma kivétel nélkül ismét aktuálisak. Azok a mai politikusok,akik a Ne gondold!, a Szemétdomb, a Kugli, a Kárpátiék lánya, a Város fölött, a Jelbeszéd, a Miért hagytuk hogy így legyen, vagy éppen a Ha én rózsa volnék születésének idején még tapsoló lepkét tologattak a játszótéren, ma sértődötten vonogatják a vállukat Bródy János dalainak hallatán.

Mit mondhatnék erre? Talán egy népszerű Bródy szerzemény címét: Lesz még magyar köztársaság! Azoknak is van egy jó hírem,  akik ezeket a manapság méltatlanul ritkán sugárzott dalokat magukra, vagy vezetőikre nézve bántónak érzik. Megvigasztalódhatnak a bevezetőben említett díszpolgárunk, Fenyő Miki  Csókkirály című, gyakran hallható szerzeményével. (-n-a)

 

Tarlós István tegnap – és ma. Egy dráma utolsó felvonásához

„Nem titok, hogy a FIDESZ-KDNP gondolkodói köréhez tartozom” – írja a budapest.hu portálon olvasható bemutatkozó anyagában Tarlós István, Budapest párton kívüli főpolgármestere. Mégis: az előválasztással kapcsolatban, a Magyar Nemzet hasábjain közzé tett írása mintha kifejezetten abból a célból született volna, hogy cáfolja ezt a kijelentést.

Mióta elolvastam Tarlós István június 25-én közzé tett, keserű hangvételű, a lehetséges kihívóit, és a demokratikus előválasztási folyamatban közreműködő budapesti polgárokat előnytelen megvilágításba helyező nyílt levelét, az az érzésem támadt, hogy Tarlós István kéziratának postára adásakor összekeverhette a papírjait. Arra alapozom ezt, hogy például az előválasztásról írott sorai pontosan és a valóságnak megfelelően jellemzik a „nemzeti konzultációnak” nevezett, az állampárt által bevezetett manipuláció sorozat már lezajlott, és még hátralévő színjátékait. Mindössze annyi történhetett, hogy a nyílt levelet közlő újság olvasószerkesztője a „népszavazás” szó helyére a „választást” illesztette, hiszen Tarlós leírása nem feleltethető meg az előválasztási eljárás átlátható, ellenőrizhető, gondosan betartott szabályainak. „Ez a ceremónia nem a választás törvényes szabályai szerint történik. A tényleges részvételi aránytól kezdve a válaszadók hovatartozásán, válaszainak komolyságán át a szavazatok számáig és megoszlásáig hitelesen semmi nem ellenőrizhető” - panaszkodik Tarlós István.  Mindez kétségtelenül igaz a sokmilliárd forint közpénzből megrendezett, teljes érdektelenség mellett lebonyolított, nemzeti konzultációnak nevezett kampányokra. Ellentétben a most lezajlott előválasztási folyamattal.

pano.jpg

A főpolgármester figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az általa vitatott eljárásban közreműködő civilek és pártok aktivistái hetekig járták a főváros lakóházait, működtették a forgalmas helyekre telepített standjaikat és sátraikat  annak érdekében, hogy jelöltjeik tényleges legitimációval vehessenek részt a demokratikus küzdelemben. A főpolgármesteri nyílt levél panaszos, vádaskodó, inszinuáló sorai azt jelzik, hogy egy jobb sorsra hivatott, de önmagával és a demokratikus jogállam legalapvetőbb normáival meghasonlott emberről szóló dráma utolsó felvonásához érkeztünk. Legyen ez tanulság mindenkinek.

Tarlós István 2007-ben archivált, egykori honlapján (illusztráció: internet archív)„Önmagamról, programomról” cím alatt – többek között – a következők olvashatók:

„Nem arról van szó, hogy minden rossz volna, amit a jelenlegi főpolgármester tesz. Nem. Ám a jelenlegi állapot, illetve a lehetőségekből következhető helyzet közt bántó a különbség. Túlpolitizált a város, teljesen egyoldalú a vezetés, dominálnak és eluralkodtak a pártpolitikai ellentétek, ezért hiányzik a szakmaiság, mindezek következtében Budapest nem rendszerelvűen működik.  (…) A fővárosi szintű irányításra az esetlegesség, a szabályok nélküliség, a hirtelen jött akciók a jellemzők, minek folyományaként Budapest összképében a rendetlenséget, a zavart tükrözi. Pedig a főpolgármester lehetőségei – főleg, ha képes integrálni – komolyak. Még a jogszabályi változások kezdeményezésének terén is.” Szegény, szegény Tarlós István. Hiszen lényegében ugyanezt állítják mai kihívói is.

tarlos-honlap.JPG

Tarlós István főpolgármester-jelölt és Orbán Viktor, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség elnöke  2006. december 12-én közös megállapodást írtak alá, amely a következő mondatokkal zárul: „A megállapodás célja, hogy Magyarország fővárosa, Budapest független, otthonos és büszke várossá váljon. Független város lehessen, hogy ne legyen kitéve a pártpolitika kénye-kedvének, hogy Budapest csak a budapestiektől függjön.”

Erről szólt a most lebonyolított előválasztás is. Hogyan lehetséges az, hogy Tarlós István, kilenc esztendőnyi főpolgármestersége éveiben  nem volt képes ezt az egyszerű, korábban általa és a Fidesz első embere által is vallott célkitűzést képviselni? (-n-a)

A bajnok államosítása

A magát a nemzeti együttműködés kormányának nevező testület úgy döntött, hogy az Óbudai – közismertebb nevén a Hajógyári – szigeten létrehozni tervezett Nemzeti Kajak Kenu Sportakadémiát Kovács Katalin háromszoros olimpiai, és harmincegyszeres világbajnok kajakozóról nevezi el. A hírek szerint a jelenleg használaton kívüli ingatlanon tanmedencével, uszodával és konditeremmel felszerelt világszínvonalú sportkomplexum épül.

Mióta értesültem a kormány döntéséről, azóta foglalkoztat a gondolat: mi szüksége van erre a kiváló sportolónak, aki pályafutásának egy részét a BSE sportegyesületben, személyes történelmem egyik meghatározó közösségének tagjaként töltötte?

1961 és 1971 között a VTSK (Városi Tanács Sport Klub), majd az egyesületnek a Petőfi Sport Egyesülettel történt összeolvadását követően a Budapest Sport Egyesületben kenuztam, amelynek központja a felejthetetlen Népfürdő utcai sporttelepen volt. A BSE kajak-kenu szakosztályának egykori otthona ma ingatlan befektetőkre váró, üres telek. De minden alkalommal, ha arra vezet az utam, újra látom az egykori hajóépítő műhelyt, ahol Kárpi Dániel barátom (legyen neki könnyű a föld) építette és javította hajóinkat, és ahol gitárt készített a Beatles basszusgitárosa, a Paul McCartney által pengetett Höfner nyomán. A hangszeren később magam játszottam a Pozsonyi úti Gyapjúfonó és Szövőgyár Treff nevű zenekarának tagjaként – a gyár helyén ma a Kleopátra ház magasodik. Ha a vízitelepre gondolok, megjelenik előttem Parti János, a római olimpia 1000 méteres távján aranyérmet szerző kitűnő magyar kenus, Hajba Antal olimpiai negyedik helyezett, világbajnok, többszörös európa- és magyar bajnok,  az első magyar C6 kenu tervezője, és Sziklenka László edző alakja, aki pályafutásom mestere volt. Ha a BSE név elhangzik, Foltán László olimpiai és világbajnok barátom jut az eszembe, akivel együtt nézegettük, hogy ki, mennyit teljesített aznap az edzésen: Újpesti öböl? Napóleon kalap? Szentendrei-sziget spicc? Lupa sziget? Ha megállok a fűvel benőtt, üres telek előtt, Frey Oszkár kétszeres olimpiai bronzérmes,1978-as C2 világbajnok (Buday Tamással alkottak egy egységet) alakja jelenik meg előttem, akivel C2-ben úttörő olimpiát nyertem. És még valaki, aki nem nyert sem világbajnokságot, sem olimpiát, de aki mégis az egyik legfontosabb, legszeretetreméltóbb ember volt az egész életemben. Gyűrű János. A kiváló kenus, a szerető családapa, a fantasztikus barát. A BSE öregfiúk lelke, motorja, akinek hamvait Foltán Laci szórta a Dunába, és akinek Wichmann Tamás közreműködésével örökre emlékezetes búcsúztatót rendeztünk a Hajógyári szigeten, a Honvéd sporttelep éttermében.

vtsk_1.jpg

Egykori sportegyesületem tagjáról, Kovács Katalinról most sportakadémiát fog elnevezni a nemzeti együttműködés rendszerének kormánya. Úgy gondolom, a kiváló sportolónak erre nincs semmi szüksége. Eredményei minősítik az életét, pályafutását – semmi szüksége nem lenne arra, hogy személyes, de a magyar sportszeretők által tisztelt és elismert sikereit egy állampárt reklámozására használja.

Magyarország, hazánk lakosságának kétharmada ma a szegénységi küszöbön él. Évente ezrével költöztetik ki otthonaikból az állampárt által bevezetett devizahitelezés károsultjait, állami gondozásba vett gyermekeik számát titkosították. A Paks 2 és a Budapest-Belgrád vasútvonal – amely kizárólag a vasbeton talpfák és a töltésekhez szállított kőzúzalék szállítóinak jelent nyereséget – évtizedekre eladósítja hazánkat. Reménységeink, a fiatalok ezrével hagyják el hazánkat, az elhunytak száma évek óta meghaladja a születések számát. A nemzeti együttműködés vezetőinek gyermekei külföldön tanulnak – a magyar iskolarendszer romokban hever, akárcsak az egészségügy, amelynek évről évre kevesebb pénz jut az állami költségvetésből. A rezsim jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia szétverését, az Országos Széchenyi Könyvtár, és a Fóti Gyermekváros beszántását tekinti legfontosabb feladatának. Egy illiberálisnak nevezett, valójában antidemokratikus, alig leplezetten antiszemita, korrupt és hazug rendszerben él az ország. Egy olyan rendszerben, amelynek vezetői a KISZ-ből indultak, szüleik az MSZMP tisztségviselői voltak, amelynek vezető figurája előbb a Liberális Internacionálé alelnöke volt (nyolc éven keresztül), majd szétverte a demokratikus jogállamot Magyarországon, és magát „konzervatív keresztény” alapállásúnak nevezve antidemokratikus, homofób, kleptomán autokráciát vezetett be hazánkban. Felszámolta a szociális ellátó rendszert, családtámogatásnak állítja be a fiatalok életre szóló eladósításának programját, fenntarthatatlan stadionhálózattal szórta tele az országot.

Kovács Katalin most ehhez adja a nevét. Tisztelem Kovács Katalint, a sportolót, egykori egyesületem tagját, a ritka teljesítményre képes bajnokot. De szánom, és megvetem azt az embert, aki egyedülálló eredményeit egy olyan rendszer hitelesítésének szolgálatába állítja, amely honfitársaink többségét semmibe veszi, amelynek egyetlen célja hatalmának bármi áron történő konzerválása, a diktatúra kiteljesítése, a jogállam maradványainak felszámolása. Egy olyan hatalomé, amely kormányzati szintre emelte a hazudozást, a rágalmazást, szövetségeseink elárulását, szövetségi rendszerünk bomlasztását. Egy olyan rendszeré, amely baltás gyilkost enged szabadon, a hazájában jogerősen elítélt  köztörvényes bűnözőnek ad menedéket, és résztulajdonosként szabad elhajózást biztosít egy 28 halálos áldozatot követelő szállodahajónak.

Kedves Kovács Katalin! Biztos, hogy szüksége van erre az „elismerésre”? Vagyunk néhány millióan, akik úgy véljük: Magyarországhoz méltatlan az a helyzet, amelybe a magukat fiatal demokratáknak nevező, egykori Bibó kollégisták kormányozták hazánkat. Bizonyos, hogy a végrehajtó hatalom sajátságosan bizarr, anakronisztikus, önhitt fejének uralma már nem fog sokáig tartani. Ragaszkodik ahhoz, hogy  kettőjük neve összefonódjon? (-n-a)

 

 

A Nyugati téri felüljáró – a módosabb szomszéd szemével

Az elmúlt napok egyik legnagyobb meglepetést keltett, fővárosi vonatkozású híre az volt, hogy – mint Tarlós István főpolgármester bejelentette -,  a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa döntése alapján  el kell bontani a Nyugati téri felüljárót. A hivatalos indokolás szerint a főváros szakadatlan fejlesztésén dolgozó grémium azzal indokolta döntését, hogy a felüljáró városképi szempontból csúnya.

fel2.jpg 

A döntés jelentős mértékben érinti kerületünket, hiszen a főváros egyik legnagyobb közlekedési csomópontjában lévő felüljáró a XIII. kerület déli kapujának is tekinthető. A hír megjelenése óta próbálok olyan indokokat keresni az 1981-ben átadott, kétszer egy sávos, több, mint négyszáz méter hosszú műtárgy lebontására, amelyek fényében örömmel nyugtázhatnám a váratlan fejleményt. Ilyen indokok azonban nem léteznek.

A helyszínen tett séta során magam is arra a megállapításra jutottam, hogy a felüljáró valóban nem versenyezhetne városképi szempontból teszem azt az Eiffel toronnyal, a Karmelita kolostorral, vagy a budai oldalon, a Margit sziget északi spiccével szemben most ismét épülőfélben lévő egykori SZOT szálló torzójával. Funkcionális jelentősége azonban elvitathatatlan. Nem tudok elképzelni olyan forgalomszervezési bravúrt, amely a felüljáró nélkül képes lenne megoldást találni a csomópont áteresztő képességének akárcsak megőrzésére.

felul4.jpg

Az építmény alatt körülbelül száz parkolóhely található: ezek kiváltása a városnak ezen a pontján szintén a megoldhatatlan ügyek kategóriájába tartozik. Hosszú töprengés után mindössze egyetlen érvet találtam a közlekedési katasztrófával fenyegető döntés megindokolására. A lebontással elkerülhetővé válik az építmény felújítása. A közösségi médiában terjedő értesülések szerint a felüljáró lebontásának ötlete ezúttal sem Tarlós István fejéből pattant ki, hanem a legmagasabb helyről utasították az észérvekkel megmagyarázhatatlan döntés sajátjaként történő kihirdetésére és megvalósítására. Egyesek azt is tudni vélik, hogy a miniszterelnöknek nem csak a Nyugati téri felüljáró zavarja a szépérzékét, hanem ugyanezt a sorsot szánja a Baross Gábor téren átívelő műtárgynak is. Hogy mindez hová vezet majd? Egy előre látható, elkerülhetetlenül bekövetkező közlekedési katasztrófához. A gyakorlatban így néz ki a (fő)városfejlesztési  politika annak az embernek a szemével, aki szerint „a módosabb szomszéd mondhatja meg, hogy hol legyen a garázskijáró”.

 felul2.jpg

Ha a budapestiek az őszi önkormányzati választás előtt gondosan számba veszik majd, hogy a főváros mennyit veszített Tarlós István főpolgármesterségének fél évtizede alatt, alighanem a Nyugati téri felüljáró lebontása lesz az utolsó csepp az elégedetlenség poharában. Úgy gondolom, hogy ez az egyetlen pozitív elem a Nyugati téri felüljáró lebontásának egész történetében. (-n-a)

Váratlan kiszivárogtatás Újlipóciából!

A Fővárosi Önkormányzat gazdasági társaságainak vezetéséhez közel álló, magukat megnevezni nem kívánó, általában jól értesült köröktől származó értesüléseim szerint május elsején minden képzeletet felülmúló hír fogadja majd a főváros tulajdonában és kezelésében lévő, de a XIII. kerületben található, közkedvelt Szent István park látogatóit.

sztistvpark2.jpg

Nincs kétségem a felől, hogy a helyiido.blog.hu a páratlan hír közzétételével ezúttal messze lekörözi a teljes magyar írott és elektronikus sajtót, beleértve az RTL Klub és a Hír Tv stábját. Nem szívesen lennék most Kárász Róbert és Marsi Anikó helyében sem… Következzék hát a fantasztikus, senki által nem sejtett, az olvasót mint természeti lényt egészében megszólító fejlemény: a Szent István park területén a Főkert által üzemeltetett nyilvános illemhely a munka ünnepének napjától… díjmentesen áll a parkot felkereső emberek: kismamák, nagymamák, szegények és gazdagok, határainkon belül, és azokon kívül élő magyar ajkú és nem magyar ajkú emberek rendelkezésére!

Az állam által építtetett Vasas stadion után íme, itt az újabb bizonyítéka annak, hogy kormányzatunk, és a kinyújtott karjaként működő Fővárosi Önkormányzat  nem felejtkezett meg szeretett kerületünkről, és kész segítő jobbot nyújtani mindazoknak, akiket éppen itt, a poétikus Szent István park környezetében ér utol a természet hívó, olykor kifejezetten sürgető szava. A mindeddig a legteljesebb titokban tartott intézkedés egyúttal csattanós, velős és frappáns választ ad azoknak a fanyalgóknak is, akik nem látnak tovább a fővárosi forrásmegosztásnál, és az fel sem merült a koponyájukban, hogy a közkedvelt  park nyilvános illemhelyének használatáért meghatározott 100 forintos díj eltörlését követeljék.

sztistv4.jpg

A Szent István park legutóbb Lukács György filozófus szobrának a parkból történt eltávolításával került a hazai és a nemzetközi érdeklődés homlokterébe.  Ez a mostani fejlemény azonban nyilvánvalóan új fejezetet nyit a park történetében, egyúttal a feledés leplét borítva a magyar szellemtörténet egyik óriásának szobrával kapcsolatos hangulatkeltésre. (-n-a)  

süti beállítások módosítása