Mit ér, ha letagadjuk. Kerületünk más, mint a többi fővárosi kerület. Magyar sajátosság, hogy ezt a különbözőséget vagy egyáltalán sehogy, vagy valami pejoratív bukéval megspékelve képes csak bemutatni a kortárs sajtó.

A Népszava április 20-ikán megjelent számában „Kudarcba fulladt a leszakadt térségek felzárkóztatása címmel lesújtó, de alaposan alátámasztott látleletet olvashattunk a vidéki Magyarország pusztulásáról, az aprófalvak elnéptelenedéséről, a gettósodás továbbéléséről. Az elkeserítő helyzet bemutatását „Még alacsony az építési kedv Magyarországon” címmel további, önálló cikkel egészítette ki a szerző, Gulyás Erika. A Központi Statisztikai Hivatal  adataira épülő elemzés arról szól, hogy bár egyes szerencsésebb megyékben felpezsdülni látszik az építési aktivitás, a hátrányos térségekben folytatódik a hanyatlás. „Épp ezekben a megyékben lenne a legnagyobb szükség arra, hogy önkormányzati lakások épüljenek – írja a szerző –, amit a piaci ár alatt bérelhetnének a rászorulók, de a Fókuszban a megyék című KSH kiadvány szerint az egész országban összesen 41 ilyen ingatlan épült tavaly, 13 megyében egyetlen egy sem. Budapest vezeti a sort 23 önkormányzati lakással, aminek azonban van egy nagy szépséghibája: valamennyit a XIII. kerületi önkormányzat építtette a Kartács utca 41. szám alatti passzívházban. Más kerületek egyet sem.”

Úgy gondolom, hogy szűkebb pátriánk, a XIII. kerület önkormányzata, amely az elmúlt években több mint 600 önkormányzati bérlakást építtetett, joggal lehet büszke erre a „szépséghibára”, amelyhez természetesen további szépséghibák is tartoznak. Az országban  egyedülállónak tekinthető, önkormányzati beruházásban létesített CT és MR Diagnosztikai Központunk például már második éve fogadja a betegeket, ahol a kerület lakosai néhány nap alatt, díjmentesen férhetnek hozzá a gyakran létfontosságú jelentőségű, olykor életmenő vizsgálatokhoz. A kerület prevenciós és szociális ellátó rendszerével összemérhető intézményhálózatról sem hallottam még sem más fővárosi, sem országos viszonylatban. Az alapítványi és az egyházi fenntartású gyermekintézményekkel összemérhető színvonalú bölcsődék, óvodák, a korszerű ifjúsági és sportlétesítmények, a tevékeny és tartalmas öregkort szolgáló idősek klubhálózata, a sokféle családtámogatási mód hazánk legtöbb helyén ismeretlen életminőséget biztosít a XIII. kerület lakóinak. Művelődési központjaink: a József Attila-, a Láng és a Radnóti Miklós Művelődési Központok gazdag programválasztéka külön-külön is bármelyik nagyváros, vagy fővárosi kerület becsületére válna. A három együtt pedig szintén példátlan hazai viszonylatban.

Sokáig folytathatnám még a sort, de félek, hogy a Népszava által a magyarországi helyzetről készített összeállítás fényében mindez kérkedésnek hatna. Legyünk tehát szerények. Szanyi Tibor Európai Parlamenti képviselő néhány éve azt mondta, hogy a XIII. kerület maga a megvalósult baloldali program. A tények tükrében nehéz lenne vitába bocsátkozni ezzel a kijelentéssel. Néhány nappal az Európai Parlamenti választás, és egy fél évvel az önkormányzati választás előtt ilyen szépséghibákat kívánok az egész országnak – és valamennyi fővárosi kerületnek. (-n-a)