„Nem titok, hogy a FIDESZ-KDNP gondolkodói köréhez tartozom” – írja a budapest.hu portálon olvasható bemutatkozó anyagában Tarlós István, Budapest párton kívüli főpolgármestere. Mégis: az előválasztással kapcsolatban, a Magyar Nemzet hasábjain közzé tett írása mintha kifejezetten abból a célból született volna, hogy cáfolja ezt a kijelentést.
Mióta elolvastam Tarlós István június 25-én közzé tett, keserű hangvételű, a lehetséges kihívóit, és a demokratikus előválasztási folyamatban közreműködő budapesti polgárokat előnytelen megvilágításba helyező nyílt levelét, az az érzésem támadt, hogy Tarlós István kéziratának postára adásakor összekeverhette a papírjait. Arra alapozom ezt, hogy például az előválasztásról írott sorai pontosan és a valóságnak megfelelően jellemzik a „nemzeti konzultációnak” nevezett, az állampárt által bevezetett manipuláció sorozat már lezajlott, és még hátralévő színjátékait. Mindössze annyi történhetett, hogy a nyílt levelet közlő újság olvasószerkesztője a „népszavazás” szó helyére a „választást” illesztette, hiszen Tarlós leírása nem feleltethető meg az előválasztási eljárás átlátható, ellenőrizhető, gondosan betartott szabályainak. „Ez a ceremónia nem a választás törvényes szabályai szerint történik. A tényleges részvételi aránytól kezdve a válaszadók hovatartozásán, válaszainak komolyságán át a szavazatok számáig és megoszlásáig hitelesen semmi nem ellenőrizhető” - panaszkodik Tarlós István. Mindez kétségtelenül igaz a sokmilliárd forint közpénzből megrendezett, teljes érdektelenség mellett lebonyolított, nemzeti konzultációnak nevezett kampányokra. Ellentétben a most lezajlott előválasztási folyamattal.
A főpolgármester figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az általa vitatott eljárásban közreműködő civilek és pártok aktivistái hetekig járták a főváros lakóházait, működtették a forgalmas helyekre telepített standjaikat és sátraikat annak érdekében, hogy jelöltjeik tényleges legitimációval vehessenek részt a demokratikus küzdelemben. A főpolgármesteri nyílt levél panaszos, vádaskodó, inszinuáló sorai azt jelzik, hogy egy jobb sorsra hivatott, de önmagával és a demokratikus jogállam legalapvetőbb normáival meghasonlott emberről szóló dráma utolsó felvonásához érkeztünk. Legyen ez tanulság mindenkinek.
Tarlós István 2007-ben archivált, egykori honlapján (illusztráció: internet archív)„Önmagamról, programomról” cím alatt – többek között – a következők olvashatók:
„Nem arról van szó, hogy minden rossz volna, amit a jelenlegi főpolgármester tesz. Nem. Ám a jelenlegi állapot, illetve a lehetőségekből következhető helyzet közt bántó a különbség. Túlpolitizált a város, teljesen egyoldalú a vezetés, dominálnak és eluralkodtak a pártpolitikai ellentétek, ezért hiányzik a szakmaiság, mindezek következtében Budapest nem rendszerelvűen működik. (…) A fővárosi szintű irányításra az esetlegesség, a szabályok nélküliség, a hirtelen jött akciók a jellemzők, minek folyományaként Budapest összképében a rendetlenséget, a zavart tükrözi. Pedig a főpolgármester lehetőségei – főleg, ha képes integrálni – komolyak. Még a jogszabályi változások kezdeményezésének terén is.” Szegény, szegény Tarlós István. Hiszen lényegében ugyanezt állítják mai kihívói is.
Tarlós István főpolgármester-jelölt és Orbán Viktor, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség elnöke 2006. december 12-én közös megállapodást írtak alá, amely a következő mondatokkal zárul: „A megállapodás célja, hogy Magyarország fővárosa, Budapest független, otthonos és büszke várossá váljon. Független város lehessen, hogy ne legyen kitéve a pártpolitika kénye-kedvének, hogy Budapest csak a budapestiektől függjön.”
Erről szólt a most lebonyolított előválasztás is. Hogyan lehetséges az, hogy Tarlós István, kilenc esztendőnyi főpolgármestersége éveiben nem volt képes ezt az egyszerű, korábban általa és a Fidesz első embere által is vallott célkitűzést képviselni? (-n-a)
