Mindig örömömre szolgál, ha a kerület díszpolgárairól, munkásságuk eredményeiről olvashatok az országos médiában. Az elmúlt napokban több ilyen hír is akadt.
Az egyik arról tudósít, hogy 2018-ban a könnyűzenei koncertek legtöbbször játszott száma Fenyő Miklós: Csókkirály című szerzeménye volt. A dolog magáért beszél, igazi sikerről értesülhetünk, Fenyő Miklós megérdemelten egyike a legnépszerűbb hazai dalszerző és előadóművészeknek. A másik hír arról tudósít, hogy kerületünk másik díszpolgárának, Bródy Jánosnak egy új szerzeménye, amelyet ugyancsak a XIII. kerület díszpolgára Koncz Zsuzsa előadásában rögzítettek lemezre, és amelyről egy mind látogatottabb klip is készült, kiverte a biztosítékot az állampárt vezetőjénél és híveinél. Ez a dolog sem érdemel kommentárt.
Aki személyesen is szeretne véleményt formálni a „Ne mondd (hogy nincs remény)” című alkotásról, a világhálón megtekintheti és meghallgathatja azt. (A Bródy Jánost ábrázoló fénykép Göncz Árpád szobrának avató ünnepségén készült, a szerző felvétele.)
Természetesen senkit sem szeretnék befolyásolni a véleményalkotásban. Mindössze annyi megjegyzésem lenne, hogy díszpolgárunk, Bródy János korábbi, szintén pártállami körülmények között született alkotásai – amelyek nagy részét akkoriban is Koncz Zsuzsa vitte sikerre – ma kivétel nélkül ismét aktuálisak. Azok a mai politikusok,akik a Ne gondold!, a Szemétdomb, a Kugli, a Kárpátiék lánya, a Város fölött, a Jelbeszéd, a Miért hagytuk hogy így legyen, vagy éppen a Ha én rózsa volnék születésének idején még tapsoló lepkét tologattak a játszótéren, ma sértődötten vonogatják a vállukat Bródy János dalainak hallatán.
Mit mondhatnék erre? Talán egy népszerű Bródy szerzemény címét: Lesz még magyar köztársaság! Azoknak is van egy jó hírem, akik ezeket a manapság méltatlanul ritkán sugárzott dalokat magukra, vagy vezetőikre nézve bántónak érzik. Megvigasztalódhatnak a bevezetőben említett díszpolgárunk, Fenyő Miki Csókkirály című, gyakran hallható szerzeményével. (-n-a)