Mindenki ismeri a jelenséget: vannak olyan történetek, amelyeket elegendő egyszer hallanunk ahhoz, hogy egész életünkben emlékezzünk rájuk. Ezek az eseménysorozatok bizonyára azért válnak emlékezetessé, mert lényegük túlmutat a puszta tényeken. Sajátosságuk, hogy felidézésükkel a tágabb közösség számára is egyértelműen kifejezhető az elbeszélt történet általános jelentősége, mondanivalója, amit többnyire a befogadók egyike sem vitat.

Ezek közé a históriák  közé tartozik például Abélard és Heloise tragikus  szerelmének története, amely az elmúlt évszázadok alatt számtalan művészeti alkotás ihletője volt. A tudós szerzetes, és az erényes rendfőnöknő szerelmi levelezése a világirodalom felbecsülhetetlen értékű kincse, amely bizonyítékul  szolgálhat arra, hogy az igazán fontos dolgok a síron túl is elkísérnek bennünket. Erre figyelmeztet Faludy György is, aki a szerelmesekről szólva nem engedi elfelejteni: Abélard szíve lenn a kriptában most is Heloisért dobog…

Íme, elegendő Abélard, vagy Heloise nevének puszta említése, hogy mindenki, aki életében akár csak egyszer is hallotta történetüket, minden további magyarázat nélkül, pontosan tudja, hogy mire gondolunk. Egyetlen szó elhangzására van csupán szükség, hogy megelevenedjen egy korszak. Egy szó, ami mindent elmond majd az utánunk érkezőknek arról, hogy milyen körülmények között próbáltuk megőrizni erkölcsünket, moralitásunkat, emberségünket, a gyermekeink jövőjébe vetett reményt. ELIOS. (-n -a)