Megtaláltuk a tahóparkolás budapesti központját – adta hírül az index.hu november 22-én. A négy szerző által jegyzett video riport a patinás Újlipótváros közlekedésbiztonsági helyzetét vette nagyító alá, a látottakra alapozott ítélet azonban - hogy közlekedési hasonlattal éljek -mindkét lábára sántít.
Elkötelezett lokálpatriótaként örömmel fogadok minden olyan hírt, amely alkalmas a szeretett XIII. kerület hírének öregbítésére. Az index riportjának címválasztását azonban érdemtelennek és ezért megtévesztőnek érzem. Kétségtelen, hogy ha a szerzők mondjuk a BAZ megyei Encsi járásban található Szemere községből életükben először autóztak Budapestre, és úti céljuk éppen az Újlipótvárosban volt, joggal keletkezhetett a címben megfogalmazott benyomásuk. De ha feltevésemmel ellentétben hozzám hasonlóan otthonosan mozognak a fővárosban, akkor még annak tudatában is el kell utasítanom a „tahóparkolás budapesti központja” megkülönböztető címet, hogy hazánkban egy ideje nem a legméltóbbak állhatnak fel a különböző dobogók legfelső fokára, hanem azok, akiket a legmagasabb helyen győztesnek kijelölnek. Azok a fővárosiak, akik próbáltak már a kora délutáni órákban szabályosan parkolni az V., a VI., VII. a VIII., vagy akár a XI. kerület forgalmas részein, és így személyes tapasztalatokkal rendelkeznek a tahóparkolás előfordulásának tipográfiai jellemzőiről, bizonyára egyetértenek velem: a versenyben lévők mezőnye olyan erős, hogy szinte lehetetlenné tesz minden megkülönböztetést. Ennyit a címválasztásról.
A bombasztikus címet később árnyaltabb narráció követi. A szerzők nem hallgatják el, hogy a kerületi önkormányzat számtalan erőfeszítést tett az Újlipótváros közlekedésbiztonsági helyzetének javításáért – ám következetesen úgy tesznek, mintha a dolog kizárólag a XIII. kerület önkormányzatára tartozna. Ez sincs így.
Igaz, hogy az önkormányzat tőle telhetően mindent megtesz, hogy a városrészben élő, ott dolgozó, vagy csak áthaladó autósok, gyalogosok, kerékpárosok, kismamák és nehézszállítmányozók komfortosabban érezzék magukat Újlipócia közútjain, a terület adottságain, az úthálózat áteresztőképességén és a parkolóhelyek számán azonban sem lakossági fórumokkal, sem a fekvőrendőrök számának növelésével, sem a közteresek bírságolási teljesítményének megduplázásával (és így a központi állami bevételek növelésével) nem lehet változtatni. Talán kevéssé ismeretes, de tény: a fővárosi kerületek közúti közlekedésének forgalomtechnikai szabályozása nem az önkormányzatok, hanem a Budapesti Közlekedési Központ hatáskörébe tartozik, a helyi képviselő-testületek legfeljebb javaslatokat tehetnek az ügyben, önálló döntéseket nem hozhatnak.
Másrészt azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Újlipótváros nincs kiemelve a közlekedőedények törvénye alól. Amikor még itt is 18.00 óráig tartott a fizető parkolás időhatára, akkor a szomszédos V. kerületből tömegesen parkoltak át a járművezetők – mivel ott korábban is 20.00 óráig kellett fizetni a parkolásért. Ez kényszerítette ki, hogy a XIII. kerület más fizető zónáitól eltérően az Újlipótvárosban 20.00 óráig lehessen igénybe venni a parkolási társaság korszerű díjfizető automatáit.
Akik gyűjtöttek már kopogtató cédulákat Újlipóciában, azok azt is tudják, hogy a városrész házaiban mintha kisebbségben lennének az állandó bejelentővel rendelkező helyi lakosok. A lakások nagy részében bel és külföldi albérlők, ügyvédi, orvosi rendelők, és más vállalkozások működnek. Mégis: a bejelentett, helyi parkoló matricára jogosult lakosok száma négyezerrel haladja meg a rendelkezésre álló parkolóhelyek számát(!). Az sem kecsegtetne tehát a helyzet javulásának reményével, ha a kerület – az V. kerülethez hasonlóan – megtiltaná a parkolási matricával nem rendelkezőknek Újlipócia egy részén a parkolást.
Tudomásul kell vennünk: az index.hu által bemutatott problémák nem kerületi, hanem fővárosi szintű gondokat jelenítettek meg, a helyi erőfeszítésektől, legyenek bármily elismerésre méltóak, jelentős változás nem várható. A labda – mint annyi más, a hétköznapjainkat meghatározó kérdésben – itt is fővárosi szinten pattog. Mivel biztathatnánk mégis a változást követelő, a helyzetbe beletörődni képtelen gépjárművezetőket? Talán azzal, amivel a XIII. kerület közigazgatási határain kívül működő, lepusztult egészségügy háziorvosi rendelőinek nagy részében bátorítják az állami egészségügyi ellátásra jogosult, de a korszerű medicinák megfizetésére képtelen magyarokat: Hajrá Kovács néni! Hajrá Budapest! Hajrá Újlipótváros! (-n-a)
