Elképzelhető-e nagylelkűbb és önzetlenebb segítség annál, amit olyanok számára biztosítanak, akik nincsenek támogatásra szorulva? Látott-e már valaki olyan milliomost, aki ne hajolna le a lába előtt megcsillanó pénzdarabért? Igazolható-e a híres Matolcsy sejtés?
Bánki Erik fideszes országgyűlési képviselő a magyar olimpiai bajnokoknak, érmeseknek és edzőiknek járó életjáradék megemelésével kapcsolatban a következőket mondotta: „Szerettük volna igazságosabbá tenni a támogatási rendszert… Az ország gazdasági helyzete most lehetőséget ad arra, hogy nagyobb járadékot kapjanak az olimpiai érmesek… Sok olimpikonnal beszéltem a járadék módosításával kapcsolatban, mindannyian támogatták az ötletet.” Az ötletből időközben törvény lett. A jogszabály alapján a többszörös bajnokok minden aranyérmük után megkapják a mindenkori átlagkeresettel megegyező életjáradékot, ez a KSH szerint jelenleg 324 ezer forint. Ugyanez érvényes az érmesekre is (az ezüstért 194 600, a bronzért pedig 129 730 forint jár, de többszörös dobogósoknál már ez is többszörösen). Az életjáradék emelése természetesen nem érinti az érmekért az olimpiák után járó, jogszabályban garantált pénzjutalmat: ez jelenleg az egyéni arany esetében 35 millió forint, az ezüst 25, a bronz 20 milliót ér.
Nem kétséges, hogy a vázolt rendelkezésekkel igazságosabbá vált a magyar támogatási rendszer. Bár a honatya nem tartotta szükségesnek megemlíteni, de az ország kedvező gazdasági helyzetéhez bizonyára az is hozzájárult, hogy Magyarország az Európai Unióba történt felvétele óta kétszer annyi támogatásban részesült az Uniótól, mint amennyit Ausztria a II. világháborút követő Marshall-segély keretében kapott az Amerikai Egyesült Államoktól. A szomszédban az a pénz elegendőnek bizonyult egy olyan jóléti, demokratikus jogállam kiépítésére, amelyet mi – Matolcsy György jegybankelnök próféciája alapján – 2030-ra fogunk utolérni. Igaz, hogy mértékadó közgazdászok szerint a 70-es évek óta nem csökken, hanem inkább nő a szakadék az osztrák és a magyar életszínvonal között, azonban az MNB elnöke mégis igazat mondhatott. Azoknak a magyar embereknek egy része ugyanis, akikre Matolcsy György gondolt, talán valóban beérheti az osztrák sógorokat: magunkra vessünk, ha nem tartozunk közéjük. Esélyeink azonban még növekedhetnek.
A mind jobban teljesítő Magyarország családtámogatási rendszerének legújabb fejlesztése például nem hagyja az út szélén azokat a magyar családokat, akik legalább három gyermeket nevelnek, és 2022. december 31-ig mondjuk egy BMW X7 gépkocsit szeretnének vásárolni 25 millió forintért. Azoknak sem kell pityeregniük, akik egy Audi Q7 (23,5 millió), vagy egy Mercedes Benz GLS (24 millió) beszerzését tervezgették, de mindeddig hiányzott a gépkocsira fordítható megtakarításukhoz a legújabban igényelhető 2,5 millió forintos állami támogatás. Képzeljük csak el, milyen jó lehet manapság magyar olimpiai helyezettnek, egyszerű, kétkezi milliomosnak, kevély trafikosnak, vagy a rezsim más kedvezményezettjének lenni! Nem kétséges, hogy valamennyien mély meggyőződéssel helyeslik a napról napra igazságosabbá váló támogatási rendszert.
Az a 4 millió ember pedig, aki a KSH adatai szerint jövedelme alapján szegénynek számít, továbbá az az 1,3 millió, aki közülük mélyszegénységben él, ne rontsa el a mások örömét. Tartsa a száját az a nyugdíj mellett dolgozó köztisztviselő és közalkalmazott is, akitől munkaviszonya időtartama alatt az állam ellopja a nyugdíját, és hallgassanak azok a szerencsétlenek is, akik hiába keresnék a munka világába vezető utat, azt az oktatási rendszer leépítésével, vezetőik megvásárlásával talán örökre elzárták előttük. A szükséget szenvedő, de a támogatási rendszerből kiszorított magyarok közös jellemzője, hogy lényegesen többen vannak, mint a rendszer kegyeltjei. Az a támogatási rendszer, amely azokat segíti a leginkább, akiknek a legkevésbé lenne rá szükségük, az ő családjukra sajnos nem alkalmazható. Ilyen az élet. Ne is csodálkozzanak majd, ha esetükben nem igazolódik a Matolcsy sejtés az osztrák életszínvonal utoléréséről, miközben a többszörös támogatásban részesített magyar emberek nem csak utolérik, de le is hagyják Ausztriát. (-n-a)
